1. fejezet

Szokásos nap.........vagy talán még sem?!

*Brook*
Egy éve gyökeresen meg változott az életem. Már nem vagyok az az elveszett kis lány a nagy világban. Van három barátnőm és egy közös bandánk. Ők a családom. Azzal, hogy egy éve kisétáltam az Ő életéből minden megváltozott.
- Héj, Bo. - kiabált Cindy. Kicsit elbambultam. - Nem is figyelsz rám?! - meglökte a vállam, de kicsit erősen én meg a földre estem.
- De szerencsétlen vagy. - röhögött Holly. Ja hát ők az Én barátnőim.
- Ja kösz, jól vagyok. - durcáztam Alisha felhúzott a földről.
- Na lányok. Ma jön az a banda akiről beszéltem, hogy felvegyétek a közös számot. - csatlakozott hozzánk Dimitri (menedzser).
- Nélkülük is jól vagyunk. - nyafogott Pezzy (Cindy).
- Ezt már meg beszéltük. Egy szám és kész. - felmutatta a hüvelyki úját, hogy nyomatékosítsa a szavait. Hát igen Cind volt köztünk az igazi Démon. Persze ez csak a a látszat, mert  amúgy ugyan olyan hülye mint mi. Csak neki is rossz a múltja mint az enyém. - Amúgy itt vannak az album képei. Majd ki kéne választani melyiket szeretnétek. - mutatott a táskájára. Szuper. Viszont most az éneklés jön. Be vonultunk a stúdióba beálltunk a mikrofonok elé. Holly és Alisha felkapták a gitárjukat Cindy beült a dobok mögé, sajna én ebben a számban nem játszóm hangszeren csak énekelek, de az is jó.

*Louis*  -Fél órával előbb-
A magán gépünkön utaztunk. Vége az egy éves Turnénknak. Az ember az gondolná, hogy jön a jól megérdemelt pihenés, de nem. A reptéről egyből a stúdióba megyünk. Találkozunk egy lány bandával, hogy felvegyünk egy közös számot.
- Srácok. - szólt Paul. - Egy kicsit hagyjátok abba a játékot. Nézzük meg a híreket és folytathatjátok. - Harry dünnyögött egy sort, de kikapcsolta. Unalom.........sose nézek híradót.
- És most a Demonic Girls. - hallottam a nő hangját és egy kép. Várjunk nekem nagyon ismerős az a lány.
- Hangosítsd fel. - le se vettem a szemem a képernyőről.
- Négy lány élete egy éve nagyon meg változott. A híres Dimitri Belikov felfedezetjei. Brooklyn Deck, Cindy Bad, Alisha Foon, Holly Win. A lányoknak lesz egy közös számuk a híres neves One Direction-nal. - mindenki Paulra nézett. Szóval ők azok. Újra láthatom Őt.
Miután leszállt a gép, kocsiba szálltunk és a stúdióba mentünk. Alig bírtam a seggemen maradni csak az járt a fejemben, hogy ő az vele fogok dolgozni, és mindent meg teszek, hogy ez sokáig tartson.
- Louis, nyugi. Nem lenne jó ha egyből rá ijesztenél. - csitított Liam. Már a liftben voltunk, vagy százszor meg igazítottam a hajam és ruháim. Mint egy besózott kis gyerek a cukorka boltban. Már a folyosóról hallani lehetett a lányok zenéjét. Paul bekopogott az ajtón egy férfi asszem Dimitri nyitott ajtót. És ott állt ő a mikrofon mögött. Ugyan olyan gyönyörű a szemei és a hangja. Kíváncsian nézte, hogy mi történik, viszont  amik észre vett meg állt a hangjai is elhalkult.

*Brook*
Dimitri az ajtóhoz ment és kinyitotta. Egy ismerős férfi lépett be rajta mögötte több fiú akik még ismerősebbek voltak. Na ne. Végig néztem rajtuk ők azok Ő az. Hirtelen egy hang sem jött ki a torkomon. A lányok is oda fordultak, tudják a múltam minden titkát. Róla is tudnak. Holly és Alisha két oldalról meg fogták a kezem és lehúztak a földre. El rángattak a falhoz, hogy ne lássanak a mögötte lévők. Cindy megkövült a dobok mögött.
- Lányok mit csináltok? - kérdezte Dimitri.
- Keressük Bo fülbevalóját. - szólt vissza Ly. (Holly)
- És te Cindy szobrot játszol? - hallottam a hangján, hogy ciki neki a helyzet.
- Kaméleont próbáltam, de ezek szerint nem vállt be. - ez hülye. Alig bírtam vissza tartani a röhögést.
- Na jó lányok ne hülyéskedjetek ki felé onnan. - már egy kicsit dühös volt. Meg igazítottam a ruhám és fel álltam. Nagy levegő nem lesz semmi. Ali (Alisha) elkapta a bokám ennek köszönhetően pofára estem.
- Hupsz. Bo jól vagy? - Cindy úgy röhögött, hogy lesett a székről és folytatta a földön, mindenki berontott az ajtón. Én nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek, de miután Holly hasra esett a lábamban elkapott a röhögőgörcs.
- Hát fiúk ők itt a Demonic Girls. - mutatott ránk Dim. - Nem teljesen normálisak szegénykék. - rázta a fejét. - Cindy ne nyeríts már. - na jó nekem itt van végem, olyan eszeveszett nevetés tört rám, hogy majdnem meg fulladtam.
- Ezekkel a beszólásokkal nem segítesz. - mondta Stef ő az aki azon a nagy asztalon húzogatja és nyomogatja a gombokat. Nagy nehezen felálltunk a földről. Át mentünk Dim irodájába.
- Szóval a közös szám...... - kezdte, de akkor Holly telefonja megszólalt. A mi egyik számunk volt a csengő hangja kicsit furán néztünk rá.
- Ne már tudom, hogy nektek is mi vagyunk a csengő hangotok. - nyavajgott.
- Nekem a Green Day egyik száma. - mosolygott Pezzy.
- Nem meg a One Direction. - pirult el Alisha. A fiúk meg csak mosolyogtak és mindenki érdeklődve nézett rám.
- Nekem mindenkinek más. - rántottam vállat.
- Jó örülök, hogy ezt meg beszéltétek, de nem akard fel venni? - nézett Li-ra.
- Ja, de. - nevetett kínosan.
- Hallo? ........... Igen én vagyok, de honnan tudja a számom?...........Mi? Nem én nem árulom a cuccaim. - na itt már alig bírtuk vissza tartani a röhögést. Dimitri csak a fejét rázta a srácok meg hol minket hol a telefonáló lányt nézték. - Nem, nem adom el a pulcsim.............. Fúj, a használt zsebkendőmet sem. - és kinyomta. Póker arccal néztük rá. - Tiiiiiiiii. - mutatott ránk. Na és idáig bírtuk. Már fájt a hasam a sok nevetéstől.
- Jó jó kitöröljük. - emelt maga elé a kezét Cindy. Én már vettem is elő a Laptopom.
- Kinek az ötlete volt ez a hülyeség? - kérdezte Dimitri. Én Alisha-ra mutattam ő Cindy-re ő meg rám. - Nőjetek már fel. - rázta a fejét. Szerintem vicces volt és a fiúk is jót nevettek rajta. Beléptem a hirdetés oldalára és kitöröltem miszerint Holly árulja néhány személyes holmiját.
- Na jó és akkor vissza térve a közös.......... - kezdett bele újra D.
- Ne már éhes vagyok. - nyafogtam.
- Óóó. istenem! Most ettél. - sóhajtott.
- Az egy órája volt. - a lányokkal kiskutya szemek meresztettünk.
- Jó legyen kaptok húsz percet. - rázta a fejét. Mi egyből felpattantunk.
- Mi is mehetünk? - mosolygott Niall Paulra. Igen arra még emlékszem, hogy ő is ugyan olyan haspók mint én.
- Menjetek. - sóhajtott. Mind a kilencen mint az örültek megrohamoztuk a büfét. Mi a lányokkal kakaós csigát vettünk. Niall kikérte a fél büfét, amin Holly úgy nevetett, hogy félrenyelte az ételt. Persze mi jó barátnők módjára először kiröhögtük majd veregettük hátba. A fiúk nagyon beszédes kedvükben voltak folyton kérdeztek valamit amire Holly és Alisha örömmel válaszolt. Cindy és Én csak csöndben tömtük a fejünket. Vissza indultunk az irodába én kicsit lemaradtam mert megnéztem a telomon az értesítéseimet. Louis mellém sétált, de nem szólalt meg.
- Bo, megváltoztál. - törte meg a csendet kis idő múlva.
- Igen Louis. Tudod az emberek változnak, valaki rossz irányba másokat meg a jó oldal vonz. - nem hagytam, hogy bármit is mondjon be mentem az ajtón és leültem a lányokhoz.
- Minden rendben? - kérdezte Cindy bólintottam  Semmi sincs rendben amikor már épp sikerült kivernem a fejemből úgy ahogy felbukkan.
-Te az enyém vagy! Senki másé! - kiabált újra csont részegre itta magát, és megvert. Nem hagytam magam elfutottam ki a hideg éjszakába. Csak mentem amerre a lábam vitt. Át akartam futni az úton, de jött egy kocsi. Épp, hogy megtudott állni.
- Úr isten jól vagy? - szállt ki a sofőr. Össze kuporodva ültem az úttesten. Féltem és fáztam. Össze rezzentem az érintésére. - Semmi baj. - suttogta. Rám terítette a pulcsiját. Elújultam   
- Héj, Bo. - szólongatott valaki. - Brooklyn. - Dimitri. Megint elkalandoztam. Nem szeretek a múltra emlékezni.
- Bocs. Mit mondtál? - megráztam a fejem.
- Azt mondta, hogy a fiúkkal fogunk Turnézni. - szólt dühösen Cindy.
- Az nagyszerű. Hogy mi? - akkora szeme néztem Dim-re mint egy bagoly. - Ki-van-csukva. - mondtam tagoltan.
                                                                            -----**-----
Végre otthon. Miután össze vesztünk Dimitri-vel. Elviharoztunk a Stúdióból. A sofőrünk nem örült túlzottan neki, hogy meg zavartuk az ebédjében, de ez most a legkisebb gond. Elvégre tőlünk kapja a fizut.
Alisha  szenvedett a zárral, de végre bejutottunk. Senkivel és semmivel nem törődve ledőltem a kanapéra és a fejemre húztam a takarót. Elég hamar be is aludtam.

Pittyegő hangra keltem. A szemem ólom nehéz volt, de lassan sikerült kinyitnom. Üres fehér falak. Oldalra fordítottam a  fejem és meg van a pittyegő hang forrása. És egy fiú fekszik a kanapén. Ismerős nekem. Megpróbáltam felülni, de az lett a vége, hogy lelöktem a poharat.
- Végre fel ébredtél. - pattant mellém a fiú. Megfogta a kezem, de én egyből elhúztam. Nem szeretem ha hozzám érnek. - Bocs. Én Louis vagyok. Én voltam az aki majd nem elütöttelek. - nevetett zavartan. - Hívom az orvost, jó? - és már ki is ment az ajtón. Én csak félénken tekergettem körbe a fejem. Louis. Louis. Louis. Csak ez járta a fejemben.