2013. március 9., szombat

2. fejezet

Bulizzunk, de ne így!

- Jó napot. Dr. Moo vagyok. Hogy érzi magát? - kérdezte fehér köpenyes orvos.
- Köszönöm. Jól azt hiszem. Kicsit fáj a fejem. - fintorogtam. Meg nézte a pulzusom. hogy nincs-e lázam. Nagyon nem szeretem amikor hozzám érnek. Amióta a nevelő apám hozzám ért. 
- Mit kerestél az utcán? - kérdezte.
- Én ööö. Csak haza fele mentem, de eltévedtem. - hazudtam. Nem lettem volna képes elmondani az igazat. 
- Értem. Brooklyn itt nem kell hazudni. Bántotta valaki? - nem mertem rájuk nézni, már folytak a könnyeim. 
- A nevelő apám. Folyton leissza magát. - sírtam. 

- Aú! - valószínű el aludtam a kanapén. Beállt a nyakam és a hátam is fáj. Nagy nehezen feltápászkodtam  és felmentem a szobámba. Bedőltem az ágyba és aludtam tovább. Szerencsére nem álmodtam semmit.
- Give me a second I - hallotam Holly hangját.
- I need to get my story straight - kontrázott Alisha is.
- My friends are int the bathroom. - és végül Cindy.
- Kuss legyen. - kiabáltam ki. Megkaparintottam a telefonom az éjjeli szekrényemről. Nyolc óra? - Kuss.
- De csak most jön a legjobb rész. - tört be a szobámba Al, és utána a többiek is.
- Tonight. We are young. So let's set the world on fire. We can brighter. Than the sun. - énekelték egyszerre. - Tonight. We are young. So let's set the world on fire. We can brighter. Than the sun. - a párna a fejen sem segít. -Csöngettek-
- Nem akartok ajtót nyitni? - dörmögtem a párnába.
- We are young. - szóval nem. Nagy nehezen feltápászkodtam.
- Jó, jó! Megyek már. - kiabáltam a lépcsőről. Úgy nézhetek ki mint egy zombi, de most eléggé hidegen hagy. Kinyitottam az ajtót és a One Direction mosolygott rám.
- Szia. - intettek egyszerre.
- Cső. - mosolyogtam és rájuk csaptam az ajtót.
- Ki volt az? - kérdezte Cindy. Újra csöngettek. Oda ment az ajtóhoz. Én addig leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét.
- Te komolyan ránk csaptad az ajtót? - háborgott Harry.
- Simán. - rántottam vállat. Úúúú. fél óra és kezdődik a Spongyabob, addig lezuhanyzom. Felbattyogtam az emeletre, az éneklő Li és Al majdnem lesetek a nagy röhögésben a lépcsőn.
Be álltam a jó meleg víz alá. Ahogy Louis felbukkant jött vele a múlt is. A rémálmaim. Ahogy találkoztunk, mikor a nevelő apám elöl menekültem. Ott volt velem végig a kórházban, más ezt nem tette volna meg.  Kiléptem a zuhanykabinból magamra csavartam a törölközöm és bementem a szobámba.
- Áááá. Louis mit keresel itt? - ezt nem hiszem el. Ez a gyerek nem tud lekopni.
- Bocsi, csak gondoltam beszélhetnénk. - húzta félmosolyra a száját.
- Amint látod nem érek rá menny. - mutattam az ajtóra. Felvettem valami ruhát. És csatlakoztam a többiekhez a nappaliban.
- De jól néztek ki lányok. - mosolygott Liam és Harry.

- Köszi. - néztem végig a lányokon. - Ja és mind az én ruhám. - forgattam a szeme. - Mi lenne ha egyszer nem az én cuccaimat vennétek fel? - leültem Holly és Pezzy mellé.
- De a te cuccaid sokkal jobbak. - mondták egyszerre.
- Mind egy. Amúgy fiúk mi járatban? - beállítanak reggel nyolckor csak úgy.
- Paul és Dimitri küldött, hogy barátkozzunk. - mosolygott Louis.
- Értem. - fintorogtam. Na jó talán nem kéne ilyen parasztnak lennem. Elkel felejtenem a múltat és kész. - Oké akkor barátkozzunk. - rákönyököltem a térdemre és mosolyogva figyeltem a nyolc megdöbbent fejet igen a lányok is kidülledt szemekkel néztek rám. - Ma este rá értek? - komoly mindjárt röhögőgörcsöt kapok ezek a képek.
- Ööö, igen. - nyökögött Liam.
- Oké. Akkor bulizni megyünk. - össze csaptam a tenyerem és felpattantam.
- Emlékszel mi volt a múltkori bulin? - jött utánam Cindy.
- Igen. - sajnos emlékszem. Kicsit sokat ittam.
- Amúgy van valami kajátok? - mosolygott féloldalasan Niall.
- Na ná. Gyere szöszi, keresünk neked valamit. - jó tény, hogy egy kicsit furán viselkedek, de azért a lányoknak nem kéne így nézniük rám. Miután kipakoltuk a fél hűtőt az Ír manónak, vissza mentünk a többiekhez.
- Elkényezteted hallod még a végén ide  szokik! - röhögött Hazza.
- Csak nyugodtan, de ha tizenegy előtt jössz. Elrepítelek vissza Ír országba. - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- De ma is te nyitottál ajtót reggel nyolckor. - értetlenkedett haza.
- Ja mert a három jó madár We are youngot kornyikált hajnalban. - dünnyögtem.
- Jó egy kicsit fel voltunk pörögve. - jött közelebb Li. - Bo nyusziiiii ne hariiii. - a jó öreg kis kutya szem.
- Tudod, hogy imádlak. - öleltem magamhoz.  Miután a srácok leléptek mi bevacakoltuk magunkat a tévé elé egy jó adag csipszel és pokornnal. És indulhat a Spongyabob maraton. Cindy a zajláda helyett a telefonját bámulta, de azért néha velünk röhögött. Alisha egy idő után bealudt, őt követte Holly majd Cindy. Én még egy ideig bámultam a képernyőt, de én is feladtam és rádőltem Li-t majd elaludtam.
- Lányok keljetek. - tapsolt Pezzy.
- Mi van má? - nyöszörgött Holly.
- Készülni kéne a bulira? - na erre úgy ugrottunk mint a nyulak. Mindenki berohant a saját szobájába. Elővettem egy rózsaszín kicsit "habos" ruhát. Felkentem egy lilás rózsaszínes sminket, pár kar-kötött fekete-fehér és hasonlóban mint a ruha. A hajam hagytam, hogy magától száradjon meg így jó göndör lett.
- Booooo. - visított Ly. - Kölcsön adod azt a kék köves ruhád. Léciiiiiii. - ugrált előttem mint egy szöcske. Megcsináltam a haját kivasaltam és csináltam egy kékes sminket neki és meg kapta a ruhát.
- Itt vannak a fiúk. - hallottuk Pezzy-t.
- Megyünk. - kiabáltunk vissza. Felkaptuk a telefonunkat és lementünk. Al majd nem hasra esett a lépcsőn persze ezen mi jót röhögtünk.
- WoW. - mondták egyszerre a fiúk.
- Köszönjük. Na indulás. - toltam mindenkit az ajtó felé. Gery a (személyi sofőrünk) már várt ránk.
- Hova lesz a fuvar? - kérdezte mosolyogva. A kezébe csúsztattam egy cetlit amin a hely címe volt.
- Mond már meg, hogy hova megyünk? - nyafogtak szinte egyszerre. Én csak makacsul meg ráztam a fejem és a telefonommal babráltam.
@Bo_Deck: Jó kis buli lesz!!!! És még nem is tudják hova viszem őket. Muhahahahah. (sátáni kacaj).  *-*
- Szenya. - sziszegte Al. Már is látta a Twetet hát gyors volt. 
- Megjöttünk. - szólt Gery. Ú kicsit elbambultam, na mind egy. Kiszálltunk az autóból a sofőrünket elküldtük majd csak haza jutunk valahogy. 
- Na gyereke induljon a buli. - indultam a bejárat felé.
- Hogy akarsz ide bejutni? - kérdezte Liam. Jó tény, hogy rohadt nagy a sor és örök is vannak. 
- Nyugi édesem! Bo babát be engedik. - mosolyogtam kacéran. - Hali. Stef. Ők itt a haverjaim. - intettem a hátam mögé. Szépen végig mért mindenkit, de leginkább a fiúkon akadt meg a szeme.- Nyugi csak az arcuk szép fiús, de amúgy jó kis party arcok. - jó tény hogy ennél kicsit keményebb csávokat hozok ide. Leakasztotta a piros "szalagot".  Nyomtam egy puszit az arcára majd a többiekkel a nyomomban be mentünk.
- Honnan ismersz ilyen alakokat? - kérdezte Louis, mikor már leültünk.
- Egy ideig nála dekkoltam miután leléptem tőletek. Jó arc ne parázz. - mosolyogtam. Harry és Niall meg is hozták a piákat.
- Ezt valami Caleb küldi. - mutatott az egyik pohárra a göndörke.
- Nála is dekkoltál? - húzta fel az orrát Lou.
- Na jó figyu Louis, nem azért jöttünk, hogy kritizál élvezd az estét. - lehúztam a nekem küldött italt. Mmmm vodka. Intettem Caleb-nak, majd elmentünk táncolni a lányokkal. Asszem kezd a fejembe szállni a pia, de ahogy látom a többieknek is. Kimentem a hátsó kijárathoz elszívni egy cigit. 
- Figyu Bo. - állt mellém Lou. - Sajnálom ahogy az elején viselkedtem. - eldobtam a cigit és már mentem volna be, de elkapta a csuklóm és neki nyomott a falnak. Kezdett megint előjönni a régi félelem érzés, de akkor hirtelen megcsókolt. Hátra tűrte a hajam és a falnak nyomott. Beleharaptam az alsó ajkába amitől kicsit felszisszent, de csak hevesebben csókolt. A nyelve bejutást kért, amit meg is adtam. Még jobban elmélyítette a csókunkat. Át karoltam a nyakát és közelebb húztam. A kezei lecsúsztak a combomra és egy kicsit meg emelt értettem a célzást a lábaim át kulcsoltam a derekán. Sajnos a levegő hiány miatt elkellet válunk. Mind ketten ziháltunk. Elvesztem a gyönyörű kék szemeiben.
- Louis.... - suttogtam.
- Szeretlek........ - és újra meg csókolt. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése